Okt. 2-án Székelyudvarhelyen Nyugati magyarok a magyarság egészéért címmel tartott előadást Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, valamint az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület meghívásának eleget tett írót Katona Ádám köszöntötte. Pomogáts Béla Márai Sándor 1954-ben megjelent Halotti beszéd című versét olvasta fel. Számokkal érzékeltette az elvándorlók arányát Magyarországról, illetve Erdélyből, elmondta, hogy nagy hányaduk elvész a magyarság számára. Előadásában kitért Wass Albert munkásságára is. /Bálint Rozália: Pomogáts Béla Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./
2000. október 27.
Erdélyi körútja soárn Gyergyószárhegyre látogatott a Bornemisza Péter Irodalmi Társaság küldöttsége /Szépfalusi István és hitvese, a műfordító Wanner Márta/. Szépfalusi István ausztriai magyar evangélikus tiszteletes, miniszterelnöki tanácsos, a társaság alapító titkára elmondta, hogy a társaság 35 esztendő alatt 150 romániai magyar írót, költőt, irodalomtörténészt, színészt mutatott be Nyugaton. A Bornemisza Péter Irodalmi Társaság 1960. márc. 20-án alakult. A társaság 3-4 éve a Magyar Írószövetség regionális szerve lett. Szépfalusi a Magyar Írószövetség választmányában a Londonban élő Sárközi Mátyással együtt képviselik a nyugati világot. /Bajna György: Szép falusi este Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./
2000. november 24.
Az Erdélyi Szövetség, a Magyar Írószövetség és a Rákóczi Szövetség aggódással, vegyes várakozással tekint a hét végén esedékes romániai parlamenti és elnökválasztás elé. Közös levelükben leszögezték: fontosnak tartják, hogy a választások eredményeképpen olyan kormány jöjjön létre Romániában, amely elkötelezett a demokratikus intézményrendszer fenntartása és továbbfejlesztése mellett, és konkrét lépéseket tesz az erdélyi magyarság kollektív jogainak érvényesítése érdekében. Amennyiben nem élnek a választás lehetőségével a magyarok, azzal a magyarság megfosztaná magát a világ érdeklődésétől, amely egy jelentéktelen létszámú közösség ügyét nem fogja az európai csatlakozási tárgyalások során felvállalni és fontos kérdésként kezelni. Ezért a három szervezet felhívott minden magyar nemzetiségű választópolgárt, hogy feltétlenül vegyen részt a választásokon. Az aláírók: Székelyhidi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke; Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke; dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. /Sokan tekintenek aggodalommal a romániai választások elé. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./
2001. november 16.
Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke nem kívánja jelöltetni magát a szövetség elnöki tisztségére. A Magyar Írószövetség tisztújító küldöttgyűlését november végén tartja Budapesten. - Végigcsináltam két elnöki ciklust, de maga a tisztség óriási megterhelést jelent számomra. Nem szeretném folytatni, mert végül is van egy tisztességes szakmám, és szeretném befejezni megkezdett könyveimet is - közölte Pomogáts Béla. - Az írószövetség más dimenzióban helyezkedik el, mint a politikai pártok, ezért nagyon helytelennek tartom azt, hogy eddig minden politikai kurzus megpróbált befolyást gyakorolni az írószövetségre. Ez így volt az előző kormányzati ciklusban, így tapasztalható a jelen kormányzati ciklusban is, és gondolom, így lesz jövőre is - tette hozzá az elnök. /Leköszön tisztségéről Pomogáts Béla. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2001. november 24.
Pusztai János Önéletrajz, Csapdában és Nagy álomkönyv (I.-II.) című, a Püski Kiadónál megjelent önéletrajzi köteteit Szörényi László ismertette a Magyar Írószövetség klubjában, nov. 5-én. /Pusztai János könyvei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./
2001. november 29.
Magyar Írószövetség 1061 tagjából 339-an vettek részt a Pesti Vigadóban tartott nov. 24-i közgyűlésen, s ebből 71 tag a határon túlról érkezett. A résztvevők már érkezéskor kézhez kapták Pomogáts Béla elnöki beszámolóját, amely kitér az irodalom rendszerváltás utáni autonómiájának, közéleti szerepvállalásának kérdéseire, illetve többközpontúságából adódó struktúrájára, melynek" köztársaságában" az anyaországi mellett szerepe van a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, kárpátaljai, valamint a nyugati magyar irodalmaknak. A beszámoló kitért az irodalom plurális szervezeti életére, az írószövetség mellett létrejöttek más írószervezetek is. A gyűlésen részt vett és némileg kampányízűen szólalt fel Kovács László MSZP-elnök. Pomogáts Babits Mihályt idézve a "kettészakadt irodalomról", a magyar irodalom szekértáborokra szakadásáról szólt, szembeállítva azt határok fölötti egységével. Gálfalvi Zsolt fölemlítette, hogy a határon túli tagok negyedik alkalommal vesznek részt a közgyűlésen, amely minden évben ugyanazokkal a gondokkal szembesül. A közgyűlésen megválasztották a választmányt. A legtöbb szavazatot (234) Pomogáts Béla gyűjtötte be, őt Kalász Márton, majd Jókai Anna követték. Erdélyiek közül Lászlóffy Aladár nyerte a legtöbb szavazatot. További választmányi tagok Erdélyből: Kántor Lajos, Szilágyi István, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Szőcs Géza, Bálint Tibor, a korábban áttelepültek közül pedig Csiki László és Beke György. Más régiókból való tagok: Gion Nándor, Balla D. Károly, Vári Fábián László. Az új elnököt a választmány 10-15 napon belül megválasztja. /(Gál Éva Emese): A Magyar Írószövetség közgyűléséről. 71-en a határon túlról érkeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2001. december 4.
Kemény bírálatot fogalmazott meg Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a kétnapos budapesti rendezvényen az elmúlt hét végén. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságát-Anyanyelvi Konferenciát szintén Pomogáts Béla vezeti. Mint mondotta: "A nemzet ügye nem kizárólag a magyar kormány ügye! A nemzet mi vagyunk, ehhez képest bármely kormány kisebbségben van". Ezzel többek között arra utalt, hogy a jelenlegi magyar vezetés nem áll szóba a legtekintélyesebb értelmiségiekkel. Sem a státustörvénnyel kapcsolatban nem kérte ki véleményüket, sem a Magyar Állandó Értekezlet munkájába nem vonnak be olyan egyéniségeket, akik évtizedek óta a magyar nemzet egységesülésén, közös boldogulásán fáradoznak, sőt a Magyar Tudományos Akadémia illetékeseinek a véleményére sem kíváncsiak. A másnapi konferencia témája így hangzott: Korszakváltás a nyugati magyar szórvánnyal való kapcsolattartásban. /A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának rendezvénye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
2001. december 10.
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében Székelyudvarhelyen dec. 8-án előadásokat tartottak Kiáltó és hívó szók Erdélyben címmel. Az előadók - Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Kántor Lajos, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt - előadásaikban összehasonlították a Kós Károly által a két világháború közt fogalmazott Kiáltó szó és az 1989 után megjelent Hívó szóban megfogalmazottakat. A megfogalmazott gondok ma is időszerűek és hasonlóak. Balázs Imre, Markó Béla és Pomogáts Imre értekezett A régiók - Székelyföld az egyetemes magyar irodalomban címmel. Markó Béla az erdélyiségről és ezen belül is a partikularitásról beszélt. Az erdélyi irodalom a magyar nemzeti irodalom része, nem ettől függetlenül, hanem ebben élő, létező. Pomogáts Béla hangsúlyozta, hogy minden régiónak meg kell őriznie sajátosságait, mint regionalizmust, ezt nem szabad külön jelenségként kezelni, és főleg nem különutasként minősíteni. /Bágyi Bencze Jakab: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány székelyudvarhelyi rendezvényei. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2001. december 19.
A millenniumi évben alapított Péterfi Vilmos Irodalmi Díjat kiemelkedő alkotói életművének elismeréséül első alkalommal Lászlóffy Csabának /Kolozsvár/ és Varga Domokos budapesti írónak ítélte oda az alapítvány kuratóriuma. A kitüntetettnek ünnepélyes keretek között Pomogáts Béla, a kuratóriumának elnöke nyújtotta át a díjat a múlt héten. A díjat és az alapítványt Péterfi Vilmos író, a Magyar Írószövetség tagja alapította. A díj célja a kortárs magyar irodalom olyan kiemelkedő alkotói életműveinek az elismerése, amelyek sokoldalúan kifejezik a magyarság és Európa történelmi értékrendjét. /Életműdíj Lászlóffy Csabának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2001. december 19.
Nagyváradon Kultúrák párbeszéde címmel tartottak szimpóziumot a Iosif Vulcan Emlékmúzeumban a Bihar megyei Gheorghe Sincai Könyvtár, a budapesti Román Társaság és a Magyar Írószövetség. Az együttműködésről írásos megállapodás is született. Az egyezmény keretében három hónap múlva Budapesten rendezik meg a Kultúrák párbeszédét. Nagyváradon a Iosif Vulcan Múzeum vezetője beszélt a névadó munkásságáról, Ady Endre és Octavian Goga barátságáról, valamint a Familia folyóiratról. A budapesti Román Társaság elnöke a két írószövetség kapcsolatáról értekezett hangsúlyozva, hogy az író feladata közelebb hozni egymáshoz a különböző népeket és hogy Trianon törte meg a román és magyar nép egymás iránti érdeklődését. /(Balla Tünde): Szimpózium a román és magyar kultúráról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2002. augusztus 24.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem között megállapodás született arról, hogy a Bolyai Nyári Akadémia idei tanfolyamainak hazai hallgatói a pedagógusok kötelező ötévenkénti továbbképző tanfolyamainak megfelelő tanúsítványt kapnak. Danciu Stefan az Adevarul Harghitei című napilap júl. 23-i számában kirohant ezen megállapodás ellen. Kifogásolta, hogy az előadók és a pedagógusok a volt Nagy-Magyarország területéről érkeztek. Az előadók között volt Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke. Danciu szerint Pomogáts Béla olyan személyiség, aki mellett a híres Eva Maria Barki mérsékeltnek nevezhető. - Stefan Danciu neve szerepelt annak az 1990. januári levélnek az aláírói között, amely a későbbi Har-Kov jelentés "alapanyagát" képezte. A levelet csíkszeredai román értelmiségiek írták és egy sor elképesztő hazugságot tartalmazott a romániai fordulatról, pontosabban a székelyföldi magyar településeken történt erőszakos cselekményekről. Danciu és társai "barbár magyarok" románellenes vérengzéseiről, a románok elűzéséről és hasonlókról írtak. /F. G.: Magyar tudás, román irigység. = Új Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
2002. november 23.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Ady Endre születésének 125. évfordulójára háromnapos rendezvénysorozatot szervezett, amely nov. 22-én Nagykárolyban, a református templomban megtartott ünnepi lelkészértekezlettel kezdődött. Nov. 22-én Nagyváradon megnyílt az In memoriam Ady kiállítás. A megemlékezés Ady munkássága a XXI. század fényében című emléküléssel folytatódott, amelynek meghívottjai között van Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke és Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Nov. 23-án Érmindszenten ünnepi ökumenikus istentiszteletet tartanak a költő emlékére, majd sor kerül sor az Ady Központ alapkőletételére. Nov. 24-én Csucsán folytatódik a rendezvény, ahol a református templomban délután nemzetpolitikai fórum kezdődik. /Ady-megemlékezések. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./
2002. december 2.
Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriuma szűkebb körben köszöntötte a 75 éves Sütő Andrást, majd nov. 30-án a 70, 75, 80 évet idén betöltő irodalmárokat tüntették ki ünnepi rendezvényen. A díjazottak között szerepelt Faragó József néprajzkutató, a csángó népballadák gyűjtője, Fodor Sándor író, akit sok-sok regény és novelláskötet mellett főként a Csipike szerzőjeként ismernek, Jánosházy György író, kiváló Shakespeare-fordító, Marosi Ildikó irodalomtörténész, a Molter-életmű és az erdélyi irodalom nagy búvárlója, Sütő András író, drámaíró, valamint Szász János író, az európai kulturális jelenségek egyik legjobb értelmezője. Pomogáts Béla nyújtotta át az ünnepelteknek a Magyar Írószövetség emléklapját. Kiosztották ugyanakkor a Híd-díjat is, melyet az erdélyi magyar irodalom külföldi népszerűsítésében szerzett érdemeiért Szépfalusi Márta, a nemrég elhunyt kiváló bécsi író és lelkész, Szépfalusi István özvegye vehetett át. A díjazottak nevében Fodor Sándor köszönte meg az elismerést, majd az est a bécsi Bornemisza Péter Társaság tagjainak barokk- és népzenei előadásával zárult. Az eseményen (az EMIA elnöke, Lőrincz György meghívására) jelen volt az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriuma mellett a frissen alakult Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmánya is. /Sántha Attila: Az idős írókat köszöntötték. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2/
2004. január 30.
A Szabadság napilap apróhirdetéseiben volt a következő: A már elviselhetetlen gáz-, villany-, s egyéb felsrófolt tarifák miatt eladom a könyvtáramat. Létay Lajos. Szabó Csaba felkereste a 84 éves Létay Lajost, aki elpanaszolta anyagi gondjait. Ő volt az Utunk hetilap /a Helikon elődje/ főszerkesztője, a diktatúra idején a pártvezetők "embere". Elpanaszolta még, hogy úgy bemártották a Magyar Írószövetségnél, „hogy most mindenki tagja, csak én nem.” Múltjára így emlékezett: „Kirakatember voltam, senkit nem bántottam, senkinek nem kellett félne tőlem. Kellett egy magyar, és az én voltam.” /Szabó Csaba: A Sic transit és Tarde venientibus között Létay Lajos nem adja el dedikált könyveit. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./
2004. március 5.
A nyolc magyar írószervezetet tömörítő irodalmi kerekasztal nyilatkozatban ítél el minden olyan kísérletet, amely politikai alapon osztja meg az írótársadalmat. Az Írószövetség több tagja korábban kilépett a szervezetből Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió előtt elhangzott beszéde miatt. Az írói státussal nem jár együtt automatikusan politikai szerepvállalás, ezért „az irodalmi kerekasztal helytelenít minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érdekeket szolgáló szakmai együttműködést” – közölte az irodalmi kerekasztal az MTI-vel. „A magyar társadalmat a történelmi közelmúltban valós, tragikus megrázkódtatások érték, mind a negyedszázadon át uralkodó zsidóellenes politikai mozgalmak és a zsidóüldözés során, mind a négy évtizedes keresztényellenes politikai uralom révén” – írta közleményében a Magyar Írószövetséget, az Írók Szakszervezetét, a Szépírók Társaságát, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Írók Egyesületét, a Független Magyar Írók Szövetségét és a Magyar PEN Clubot tömörítő kerekasztal. Felszólították az irodalmi élet valamennyi szereplőjét, hogy „tegyenek meg mindent a kívánatos szakmai és erkölcsi konszenzus minél hamarabbi megvalósulásáért”. Mint ismeretes, a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott keresztényellenes kijelentés miatt a Rákosmente Polgári Körök Egyesülése demonstrációt rendezett a médium betiltását követelve. A tüntetésen elhangzott Döbrentei Kornél-beszéd miatt Parti Nagy Lajos, majd Nádas Péter is kilépett az Írószövetségből. Ugyanígy döntött Polgár Ernő, Tábor Ádám és Görgey Gábor is. A szervezet 25 tagja Kalász Márton írószövetségi elnöknek írott levelében úgy foglalt állást: elvárja, hogy a szövetség elnöksége „a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől, és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására”. A választmány nyilatkozata szerint a testület nem határolódik el Döbrenteitől, mivel „nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni”. MTI /Konszenzusért szállnak síkra. Az írószervezetek elítélik a politikai megosztottságot. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
2004. március 5.
A nyolc magyar írószervezetet tömörítő irodalmi kerekasztal nyilatkozatban ítél el minden olyan kísérletet, amely politikai alapon osztja meg az írótársadalmat. Az Írószövetség több tagja korábban kilépett a szervezetből Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió előtt elhangzott beszéde miatt. Az írói státussal nem jár együtt automatikusan politikai szerepvállalás, ezért „az irodalmi kerekasztal helytelenít minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érdekeket szolgáló szakmai együttműködést” – közölte az irodalmi kerekasztal az MTI-vel. „A magyar társadalmat a történelmi közelmúltban valós, tragikus megrázkódtatások érték, mind a negyedszázadon át uralkodó zsidóellenes politikai mozgalmak és a zsidóüldözés során, mind a négy évtizedes keresztényellenes politikai uralom révén” – írta közleményében a Magyar Írószövetséget, az Írók Szakszervezetét, a Szépírók Társaságát, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Írók Egyesületét, a Független Magyar Írók Szövetségét és a Magyar PEN Clubot tömörítő kerekasztal. Felszólították az irodalmi élet valamennyi szereplőjét, hogy „tegyenek meg mindent a kívánatos szakmai és erkölcsi konszenzus minél hamarabbi megvalósulásáért”. Mint ismeretes, a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott keresztényellenes kijelentés miatt a Rákosmente Polgári Körök Egyesülése demonstrációt rendezett a médium betiltását követelve. A tüntetésen elhangzott Döbrentei Kornél-beszéd miatt Parti Nagy Lajos, majd Nádas Péter is kilépett az Írószövetségből. Ugyanígy döntött Polgár Ernő, Tábor Ádám és Görgey Gábor is. A szervezet 25 tagja Kalász Márton írószövetségi elnöknek írott levelében úgy foglalt állást: elvárja, hogy a szövetség elnöksége „a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől, és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására”. A választmány nyilatkozata szerint a testület nem határolódik el Döbrenteitől, mivel „nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni”. MTI /Konszenzusért szállnak síkra. Az írószervezetek elítélik a politikai megosztottságot. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
2004. március 12.
Márc. 10-én 84 magyar író – köztük határon túliak is, mint az erdélyi Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szilágyi Júlia, a felvidéki Grendel Lajos, a párizsi Fejtő Ferenc, az ungvári Balla D. Károly, az újvidéki Tolnai Ottó és Végel László – kilépő levelet fogalmazott meg az Írószövetségből, mivel annak választmánya nem foglalt állást egyik választmányi tag, Döbrentei Kornél antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. A kilépések egyik szervezője, Tábor Ádám a Magyar Hírlapnak nyilatkozva elmondta: az Írószövetség, különösen a határon túli magyar irodalom tekintetében, fontos szerepet töltött be. Mára azonban fügefalevélül szolgál egy irányzatnak, a nép-nemzetinek, hogy az összes magyar író nevében lépjen fel. /Cseke Gábor: Földindulás a Magyar Írószövetségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./
2004. március 17.
Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost, a Korunk főszerkesztőjét. Kántor Lajos, a Magyar Írószövetség választmányi tagja, az Írószövetségen belüli feszültségről szólt. Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszéde után a szövetségből tömegesen kilépő írók döntését felidézve jelezte: néhány erdélyi magyar írótársával együtt levelet fogalmaztak meg a határon túli és inneni írótársaknak. "Azt szeretnénk, ha valamiképpen vége szakadna ennek az őrületnek – mert én annak tartom azt, ami itt hetek óta az írószövetség körül történik"– mondta Kántor Lajos. Az író megjegyezte: nyilvánvalóan mindig lesznek lényeges véleménykülönbségek "világszemléletileg és esztétikailag is" az írók között, de van egy minimum, egy szakmai érdekközösség, s az írószövetségnek ezt kell képviselnie. Kántor Lajos meggyőződését tolmácsolva szólt arról, hogy a magyar íróknak továbbra is szükségük van az írószövetségre. /Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2004. március 17.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt másfél évtized legsúlyosabb válságát éli a Magyar Írószövetség. Az a 84 író ugyanis, aki a múlt héten kilépett a szervezetből (köztük a határon túli irodalmak több jeles képviselője), bár számszerűleg kisebbséget jelent, szellemi súlyát tekintve meghatározó tényező a kortárs irodalmi életben. Döbrentei Kornél vitatható szellemiségű beszédet mondott a Tilos Rádió előtt. Döbrenteinek jogában áll kirekesztő kijelentéseket tenni, írta Papp Attila Zsolt. Ezért sántít a „disszidensek” érvelése. Nádas Péter szerint az Írószövetség „sóhivatal”. Papp Attila Zsolt szerint megint „a népi-urbánus balhé a téma”. /Papp Attila Zsolt: A nagy balhé. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./
2004. március 18.
Megdöbbentő, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik – írta a barátaihoz, írótársaihoz intézett levelében öt erdélyi magyar író, arra kérve "minden bent és kint lévőt", hogy fékezzék magukat, ne hallgassanak "rossz tanácsadókra" és állítsák meg az írószervezetet fenyegető "veszélyes folyamatot". A Levél Erdélyből, 2004 márciusában című szöveg öt aláírója – Gálfalvi György Marosvásárhelyről, Gálfalvi Zsolt Bukarestből, Horváth Andor, Kántor Lajos és Lászlóffy Aladár Kolozsvárról – "határokon innen és túl" élő és alkotó írótársaikhoz, barátaikhoz szólva emlékeztettek rá, hogy "a megalázás, a megosztottság, a gyanakvás és a nyomában járó gyűlölködés évtizedei után, 1989-ben, 1990-ben" sokan hitték azt, hogy kiderül felettük is az ég. "A külső és belső felszabadulás örömét azonban fokozatosan az új helyzet súlyos konfliktusokban megnyilvánuló dilemmái váltották fel. Ami számunkra meglepő és józanító volt: ez nem csupán magyar-román (magyar-szlovák, magyar-szerb, magyar ukrán), hanem magyar-magyar viszonylatban is megnyilvánult. Növekvő aggodalommal vettük tudomásul, hogy az ezredfordulón egy ilyen világban kell élnünk" – állapították meg a levél aláírói, akik már nem tudják elfogadni, hogy "a magyar írótársadalmon belül nem érvényesülhet a szakmai érdekközösség minimuma". A Magyar Írószövetség "múltjában voltak történelmileg jelentős szakaszok, mozzanatok", az írószervezet éppen a "közös érdekek képviseletében nyerte el értelmét". A Magyar Írószövetségnek ma is ezt kellene jelentenie a magyar írók számára – bárhol éljenek is, bármilyen politikai, társadalmi és esztétikai nézeteket valljanak. Éppen ezért megdöbbentő számukra, ami ma a Magyar Írószövetség körül és az írószövetségben történik. "Az egymásnak feszülő, minden irányból szított indulatok ("a meg nem gondolt gondolat") eljelentéktelenedéssel, sőt széthúzással fenyegetik azt az írószervezetet, amelyben több mint egy évtizede mi is otthon érezhettük magunkat. Arra kérünk minden bent és kint lévőt, fékezzük magunkat, ne hallgassunk rossz tanácsadókra – állítsuk meg a veszélyes folyamatot. Ez a magyar irodalom és talán az egész magyar társadalom érdeke" – szögezte le levelében az öt erdélyi magyar író. /Erdélyi magyar írók levele a Magyar Írószövetségért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./
2004. március 23.
Mintegy százan léptek ki eddig a Magyar Írószövetségből, miután a szervezet választmánya nem határolódott el egyik tagjának, Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszédétől. Előbb 25-en jelentették be távozásukat a szövetségből, majd ezt követően 94 írószövetségi tag nyújtotta be kilépő levelét. Kalász Márton, az Írószövetség elnöke szerint a kilépő levél "aljas rágalmakkal van tele". "Kikérem magamnak saját magam és a magyar írótársadalom nevében, hogy egy csoport zsarolja a magyar kultúrát" – fogalmazott az elnök, megjegyezve: 94-en tiltakoznak, miközben az Írószövetség 1200 tagú. Pomogáts Béla véleménye szerint a kialakult helyzet túlzott reakciók sorozata, amelyben minden szereplő rosszul lépett. Szomorúnak tartja az egészet, hiszen hat évig (1995 és 2001 között) volt az Írószövetség elnöke, és sok erőfeszítésébe került, hogy egybetartsa a szövetséget. Fontosnak érzi a létét és a szövetség valamiféle szellemi egységét, ami nem politikai egységet jelent. Ő Döbrentei-beszédet is túlzott reakciónak tartotta, „ugyanis egy részeg fiatalember alkalmi ostobaságát nem kell egy tüntetésnek és zászlóégetésnek megtorolnia. Ugyanígy túlzott reakció az, hogy most százegynehány író kilépett a szövetségből, mert annak választmánya nem kívánta vagy nem tudta elítélni Döbrentei Kornél kijelentéseit.” /Köllő Katalin: Botrányos kilépések a Magyar Írószövetségből. Interjú Pomogáts Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./
2004. március 25.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a hetilapnak adott exkluzív interjújában kifejtette, nem tenné meg, amit Bugár Béla, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnöke a díj visszautasításával megtett, megbántva azokat is, akik a díjat megkapták, s át is vették. Bugár Bélát most cserbenhagyta politikai ítélőképessége. Markó szerint a kitüntetés „Magyarország és a magyar állam gesztusa felém, felénk. Nagyon nagy baj lenne, ha a megosztottság már ide is behatolna”. Az Erdélyi Riport kérdésére kifejtette véleményét a Magyar Írószövetség mostani helyzetéről. Ezáltal „beteljesül a magyar közélet kettészakítottsága.” „Az írótársadalmon belül már 1989 előtt is egymásnak feszültek az indulatok, a népi-nemzeti vonal ütközött az urbánus irányzattal.” Markó szerint a közélet most már a mélyponton van, tehát innen csak fölemelkedni lehet. Markó szerint a véleménymondás alól nem bújhat ki az írószövetség, s itt a probléma gyökere. Sokan nem értik, miért halasztják a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, vetette fel Szűcs László, a lap munkatársa. Valószínűleg attól tartanak a kormány képviselői, hogy egy ilyen Máérton a támogatás csökkentése nem éppen dicsérőleg kerülne szóba, mutatott rá Markó. Szerinte nincs nemzetstratégia, ezt igazolja a támogatáscsökkentés ügye is. Ha lenne stratégia, akkor annak alapján döntenének, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé fontos a határokon túl élő magyarok támogatásánál és nem a fűnyíró-elv érvényesült volna. A Máérton a kettős állampolgárság ügyéről kellene beszélni. A felmérés eredménye az volt, hogy a kettős állampolgárság igényével az emberek többsége egyetért. Ugyanakkor ez az elvándorlást gyorsítaná fel. Félelem van az értekezletet is érintő megosztottságtól. Markó tudja, hogy nem mindenki ért egyet az RMDSZ politikájával. Az eltérő véleményeknek az RMDSZ-en belül is helyet lehet adni. A román politika ugrásra készen várja, hogy két egymással vetélkedő politikai szervezete legyen a romániai magyarságnak, hogy aztán ő dönthesse el, a kettő közül adott pillanatban melyiknek adjon igazat. Egyik-másik magyarországi politikai erőnek sincs ellenére ez a megosztottság. /Szűcs László: A közélet mélypontjáról csak felemelkedni lehet. Beszélgetés Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 25./
2004. március 25.
Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség volt elnöke, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke hangsúlyozta, nem lép ki az Írószövetségből. Az a cirkusz, ami körülötte folyik, nagyon szomorú színjáték. Hat éven át vezette az Írószövetséget, az alatt is voltak hasonló kihívások. Tragikusnak tartja, hogy ennyi kiváló író kilépett. A mélyben ott van a népi–urbánus vita emléke. A Döbrentei-ügy fellobbantotta a mélyben izzó ellentétet. Sokan elégedetlenek voltak az Írószövetség választmányának az összetételével, mert eltolódás történt az úgynevezett népiesek javára. Amikor Kalász Mártont választották meg a szövetség elnökének, már nagyon egyértelmű volt az, hogy az urbánus oldalhoz tartozó írók nemigen próbálnak részt venni az Írószövetség életében. Az Írószövetség közösséget adott a határon túli magyar írók számára is. E körökből körülbelül háromszáz tagja van a Magyar Írószövetségnek. Ezért is meg kellene őrizni az Írószövetséget, melynek ezek után is ezer tagja van. Az Illyés Közalapítványnál olyan mértékben csökkentették a támogatási lehetőségeket, ami már szinte elviselhetetlen. Közben rengeteg pályázat futott be, több mint 5 milliárd forint értékben. A támogatások kérdése nem fiskális, hanem politikai, sőt nemzetpolitikai kérdés. Erkölcsi kérdés, ugyanis a Magyarország erkölcsi kötelessége a szolidaritás, amit az alkotmány is előír a kisebbségek irányába. Az elvonást zárolták, ugyanis elvonáskor az Országgyűlésnek egy új törvényt kell hoznia arról, hogy ezeket az intézményeket, például az Illyés Közalapítványt ennyi és ennyi forinttal megrövidítik. Ilyen rendelkezés, nem volt, ezért a Pénzügyminisztériumnak csak ahhoz van joga, hogy zárolja ezeket az összegeket. Korábban Pomogáts azt nyilatkozta, hogy ha elvonnak bizonyos összeget, akkor lemond a kuratóriumi elnöki tisztségről. Az elvonás megtörtént, mégis maradt. Kiderült, magyarázta, hogy ebben az esetben a kuratórium jelentős része szintén a lemondást fontolgatta volna. Ebben az esetben működésképtelen lett volna az alapítvány, mint ahogy korábban hónapokig szünetelt a tevékenység. /Máthé Éva: „Én nem lépek ki az Írószövetségből!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
2004. március 27.
A Magyar Írószövetség pártokon és politikán kívül álló szakmai szervezet – szögezte le a szervezet elnöksége az MTI-hez eljuttatott közleményében. Az írószövetség vezető testülete annak okán fogadott el nyilatkozatot, hogy az utóbbi hetekben számos író, költő lépett ki a szövetségből, tiltakozva Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt január 11-én mondott beszéde miatt. Parti Nagy Lajos költő elsőként kilépett az írószövetségből, azóta 135 tag kilépését regisztrálták. Az írószövetség "elnöke és vezető testületei nagy veszteségnek tartják" a kilépéseket – olvasható a közleményben. A Döbrentei-beszédtől az Írószövetség két vezető testülete, elnöksége és választmánya nem határolódott el. Az elnökség szerint a tagság és a vezetés mértékadó többsége elutasít minden antiszemita megnyilatkozást. Az elnökre és a vezető testületek tagjaira demokratikus társadalmi viszonyok között szokatlan és méltatlan nyomásgyakorlás nehezedett: rendszeresen érkeztek az írószövetséghez a politika köreiből erélyes felszólítások, hogy ettől vagy attól az írótól, költőtől határolódjanak el, hívják fel lemondásra, zárják ki – tartalmazza a nyilatkozat. A Magyar Írószövetség elnöke és elnökségi tagjai elvárják: műveikből, irodalmi pályafutásuk valós tényeiből ítélje meg a nyilvánosság, antiszemiták-e, vallanak-e szélsőséges nézeteket vagy sem. /Újabb írószövetségi fejlemény. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./
2004. április 7.
Kántor Lajos Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak írt nyílt levelében a Tilos Rádióra, a rádió előtt elmondott Döbrentei-beszédre, illetve az Írószövetség körüli nagy kavarodásra, a kilépésekre és magyarázkodásokra gondolt. Kántor az Írószövetség választmányának márc. 2-i gyűlésén csak tartózkodott, de ma már tudja, hangsúlyozta, hogy a javaslat ellen kellett volna szavaznia. Megemlítette, hogy az Élet És Irodalom sajátosan szelektív jegyzőkönyvkivonatot közölt, az ő felszólalását nem említette. A márc. 30-i választmány teljes jegyzőkönyve nem került a közvélemény elé. Annak ismeretében nem lehetett volna fenntartani Konrád György búcsúlevelének kitételét, miszerint "nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen [antiszemita] hangot nem szereti", a hallgatás) pedig "csalódáskeltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesnek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk". Kántornak változatlanul az a véleménye, hogy Döbrentei Kornél nem menthető szövege(i) ellenére a mai Magyar Írószövetséget nem kell sárba taposni, nem kell kilépni belőle. Ezzel a céllal írták az erdélyi ötök (a két Gálfalvi, Horváth Andor, Lászlóffy Aladár és ő) levelüket. Ágoston Vilmos most már őket is mint Döbrentei-mentőket marasztalta el. Ágoston megfogalmazta, hogy Kántor Lajos az Erdélyből eltávozott magyar írók kirekesztője lett. Kántor sietett jelezni, őt felháborította az M2 Éjjeli menedék műsorában Kertész Imre Nobel-díjának kommentálása, Döbrentei (és az őt megtapsolók) minősíthetetlen, gyűlöletkeltő magatartása. Azt viszont nem tudja felfogni, hogy miért írta Kertész Imre azt a bizonyos mondatot a menekülésre előkészített bőröndjéről. Kántor Esterházy Péternek a zámolyi romák ügyében tett közös nyilatkozatát máig sem érti. Ilyenkor nem volna jó a tévedést beismerni?- kérdezte, Továbbá Kántor szerencsétlen döntésnek véli Teleki Pál szobra budai felállításának megvétózását is. /Kántor Lajos: Még egyszer az anakronisztikus közéleti klímáról. (Levélféle Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2004. május 8.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia szervezésében került sor máj. 7-én Kolozsváron a hagyományos Szabédi-napokra „Irodalom – a határok lebontása” címen. Pomogáts Béla előadásában azt az 1968-as ankétot taglalta, amelyet az akkori Magyar Írók Szövetségének kritikai szakosztálya rendezett a határon túli magyar irodalmakról, és amely tulajdonképpen új fordulatot adott a magyarországi és a kisebbségi irodalmak kapcsolatának. Ebben a kapcsolatban ugyanis 1945-ben, de különösen 1948-ban hatalmas törés következett be, ennek következtében a magyar szellemi életben nagyon gyéren voltak jelen az erdélyi irodalom képviselői. Az 1968-as vita, amely a kettős kötődésnek az elvi alapját fogalmazta meg, a későbbiekben nagyon sok mindent lehetővé tett az erdélyi magyar irodalom magyarországi recepciója tekintetében. Ennek révén jöhettek létre a könyvkiadói egyezmények, így a határon túli magyar könyveket a budapesti könyvpiacon is befogadták. Gálvalfi Zsolt kifejtette, a határ létezik, mint földrajzi, politikai, fizikai tényező, de a szónak vannak más jelentései is. Kisebbségi kánon – összmagyar kánon címmel Láng Gusztáv azt taglalta, hogy beszélhetünk-e az egyes kisebbségi irodalmak kánonjáról és mellette egy nemzeti kánonról, vagy lehetséges-e egy olyan összmagyar kánon. Láng Gusztáv kifejtette: a műfaj-kánon szabványai szerint sok minden nincs a helyén, utalva például Kuncz Aladár helyére az irodalomban, ezért valóban összmagyar kánonképzési szemléletet kellene kialakítani. – EMKE-díszoklevelet adományoztak Pomogáts Bélának és Ilia Mihálynak. /Köllő Katalin: Kísérlet a határok lebontására az irodalomban. Összmagyar kánonképzési szemlélet szükséges. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
2004. június 30.
A határon túli magyar írók és irodalmárok számára első alkalommal meghirdetett ösztöndíjpályázat nyerteseinek járó emléklapot jún. 29-én adta át Schneider Márta, a kulturális tárca helyettes államtitkára Budapesten. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ösztöndíjjal a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak kíván támogatást nyújtani a pályakezdéshez, illetve – korosztálytól függetlenül – kedvező feltételeket teremteni a magas színvonalú alkotótevékenységhez – mondta a helyettes államtitkár. A Székely János költészeti és drámaíró ösztöndíjban évente hat személy részesülhet; felét a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket még be nem töltött alkotók kapják. Elnyerte az ösztöndíjat Orbán János Dénes kolozsvári, Csehy Zoltán dunaszerdahelyi, Balla D. Károly ungvári, Danyi Zoltán zentai, Polgár Anikó dunaszerdahelyi és Hatházi András Attila kolozsvári alkotó. A Gion Nándor nevét viselő prózaírói ösztöndíjban évente négyen részesülhetnek. Az ösztöndíjak 50 százaléka a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött írókat illeti meg. A támogatást Lovas Ildikó szabadkai, Láng Zsolt és Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi, valamint Szakmány György omoravicai (Vajdaság) író kapta. A Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjban az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésére nyerhető el támogatás. Évente négy kritikusi ösztöndíjat ítélnek oda. A Schöpflin Aladár kritikusi ösztöndíjat T. Szabó Levente kolozsvári, Németh Zoltán ipolybalogi (Felvidék), Szerbhorváth György kishegyesi (Vajdaság) és Selyem Zsuzsa kolozsvári pályázó nyerte el. Az ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarabíró Benedek Elek- ösztöndíjat szintén négy személynek ítélik oda. A támogatást Fekete Vince kézdivásárhelyi, Berniczky Éva ungvári, Beszédes István zentai és Z. Németh István csicsói (Felvidék) alkotó kapta. A tíz hónapra szóló ösztöndíj összege havonta bruttó 60 ezer forint. A kuratórium elnöke Ilia Mihály irodalomtörténész, tagjai között van például Kalász Márton (Magyar Írószövetség), C. Tóth János (Határon Túli Magyarok Hivatala), Hodossy Gyula (Szlovákiai Magyar Írók Társasága), Szálinger Balázs (Erdélyi Magyar Írók Ligája), valamint a kulturális tárca képviselői. A Csángó Kultúráért díjat az idén Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke vehette át. Pozsony Ferenc 1991-től tanártársaival és diákjaival rendszeres alapkutatásokat végzett a moldvai csángóság körében, ezáltal Kolozsvárott a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában megteremtette a legnagyobb csángó archívumot. Tavaly hozta létre a zabolai Csángó Múzeumot. A csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért tavaly egy finn asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa vehette át a Csángó Kultúráért díjat. /Határon túli irodalmi ösztöndíjak átadása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./
2004. július 8.
Nagyváradon júl. 6-án megnyitotta kapuit az első Partiumi Írótábor. Megkezdődött a tanácskozás Város az irodalomban címmel. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke hangsúlyozta, hogy a klasszikus műveltség másodrangú lett Európában. Kalász Márton a lokálpatrióta érzület irodalomban is megjelenő színpompás világáról szólt és arról is beszélt, hogy korábban közepes városok kultúra és irodalomteremtő bölcsőhelyek voltak. Ilyen Nagyvárad is. Pomogáts Béla irodalomtörténész emlékezett arra, hogy a XX. század elején Nagyvárad a kultúra egyik fellegvára lett, Ady Endre révén a modern magyar irodalom egyik szülőhelye. Pomogáts Béla szerint hanyatló tendenciát mutat az erdélyi magyar kultúra. Székelyhidi Ágoston beszélt 1956 szerepéről, 56 agyonhallgatott erdélyi vonulatáról. Székelyhidi szerint Magyarország végre visszatért Európához, tagja lett az uniónak, de vajon teljes-e az öröm a nemzetrészek nélkül. /(Balla Tünde): Megnyílt a Partiumi Irótábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2004. július 23.
Nyírő József 1950-ben költözött Madridba, miután öt évig Németországban élt menekültként. Vaszary János, a Madridban élt magyar újságíró, rendező és forgatókönyvíró Tubák csodálatos élete című, 1958-ban megjelent regényében Nyírő Józsefet jelenítette meg. „Itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt" – írta a halálos kórral küzdő, nagybeteg Nyírő. Nyírő József Székelyzsomboron született 1889. júl. 18-án, 115 évvel ezelőtt. Székelyzsombor lakosságának száma ma valamivel kevesebb, mint hatszáz, többségben magyarok. Júl. 18-án megemlékeztek a falu nagy szülöttjéről, leleplezték Nyírő József mellszobrát és az író szülőházára, a valamikori iskola és kántortanítói lak épületére márvány emléktáblát helyeztek. A szervezőbizottságból Fülöp Károly tanító Brassóban lakik, ő a Pro Sombor Egyesület elnöke; Kunos Lajos evangélikus lelkész pedig a Pro Sombor Egyesület titkára. Nyírő mellszobrát Bunaventura Serban, Bákóban élő szobrász készítette el, aki egész alakos Szent István-szobrot készített Ásotthalomnak, továbbá Négyfaluban szintén az ő munkáját, a Petőfi-mellszobrot leplezték le idén március 15-én. A Nyírő-szobrot Székelyzsomboron a Templom-dombon állították fel. Beszédet mondtak az egyházak képviselői, a Pro Sombor Egyesület nevében Fülöp Károly egyesületi elnök, valamint a Magyar Írószövetség nevében Pomogáts Béla. Az emléktábla szövege: Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16. Ebben a házban született Nyírő József. A ház egyelőre üres. Fel kell kutatni az emlékeket, könyveket. Gyulafehérváron, a katolikus teológiai könyvtárban fellelhetők Nyírő első irodalmi próbálkozásai, amelyek még a szemináriumi időkben születtek. „Avégett vagyunk a földön – írja Nyírő Az én népem című regényének mottójában –, hogy egymást megismerjük, szeressük és ezáltal boldoguljunk." /Kozma Mária: „Soha még szegénységet gazdagabbnak...". = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./
2004. október 6.
Budapesten, okt. 2-án tartotta soros, háromévente összehívott közgyűlését a 897 tagot számláló Magyar Írószövetség. Elnöki beszámolójában Kalász Márton végigvezetett a nehézségeken, szólva a 2004 januárjától beálló rendkívüli állapotról (Döbrentei Kornél beszéde elleni tiltakozásként rendre léptek ki tagok az Írószövetségből), továbbá arról, hogy a kilépések időszakában a székházat is el akarták venni. A vitában megfogalmazták: annak ellenére, hogy működnek más írószervezetek is, a Magyar Írószövetség az egész magyar írótársadalom érdekképviseleti szervezeteként működik tovább. Turcsány Péter szólt a Magyar Írószövetség és az irodalmi társaságok, az ITÁSZ, a Szépírók Társasága stb. közötti kapcsolatokról, kiemelve az együttműködő írótársadalom fontosságát. Végül a választásokon a 40 év fölöttiek listáján a legtöbb szavazatot kapta Kalász Márton leköszönő elnök, őt követi Lászlóffy Aladár, Mezey Katalin, Jókai Anna, Bella István. Lászlóffy Aladáron kívül további erdélyi választmányi tagok Farkas Árpád, Ferenczes István, Gálfalvi György, valamint Beke György, a 40 év alattiak listáján Fekete Vince, György Attila és Király Zoltán kerültek Erdélyből a választmányba. /Gál Éva Emese: A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./
